Humánus díszmadártartás

Hogyan szokta a legtöbb család rászánni magát madárvásárlásra? Ugye, a gyermek nyüstöli aput vagy anyut, vegyen neki egy papagájt vagy kanárit. Ha a síránkozás elég kitartó, akkor az ember rászánja magát, elvégre nem olyan drága ajándék, egy bicikli vagy akár játék-mackó is többe kerül. Csakhogy … sokan nem számolnak vele, hogy azzal a kis élőlénnyel jó adag kötelezettséget és felelősséget is vásároltak maguknak. Három fontos, megszívlelendő gondolat:
1. A madár nem játékszer!
2. A madár nem szobadísz!
3. A madarak legtöbbje társas lény!
A madárka érző, gondolkodó, ragaszkodó, lelkes élőlény. Nem játékszer, de elbűvölő játszótárs lehet, ha a gazdi tényleg társnak tekinti és annak megfelelően foglalkozik vele.

Buta közhely, hogy a madárnak kalitkában a helye. A madár számára borzasztóbb dolgot el sem tudok képzelni, mint ha egy pirinyó (pláne magas, henger alakú, helyváltoztatást is lehetetlenné tevő) kalitkában felrakják valamelyik bútor tetejére, esetleg az előszobában vagy az erkélyen a falra akasztják, és az egész szerencsétlen kis életét azon a néhány négyzetcentiméteren kell leélnie, társkapcsolat nélkül, röpködés nélkül, unalomra és monotóniára kárhoztatva. Aki így képzeli el a madártartást, az vegyen inkább eggyel több cserép dísznövényt, mert ezt a bánásmódot csak a növények viselik el károsodás nélkül!

Sokan azt sem tudják, meddig él egy kismadár. Nos, a hullámos papagájok 10, de akár 15 évig is elélhetnek, ha betegségek meg nem rövidítik az életüket. A pintyfélék, pl. a kanári életkora is kb. 10 év. A nimfapapagájok átlagosan 20 évig élnek; egyes nagypapagájok várható életkora az emberével összemérhető! Tessék azt is végiggondolni, hogy ennyi ideig kell a kis kedvencről gondoskodnunk!
Háziasszonyok gondolják meg, el tudják-e viselni, hogy a madárka elesége kiszóródik, hogy tollpihék röpködnek a szobában, hogy röptetés idején a madárkák mindenfelé potyogtatnak. Hogy a bútorok tetejéről a porcelán, üveg mütyürkéket el kell rakni, hogy a nyitott polcon elhelyezett könyvek sarka is veszélyben forog, mert a papagájok imádnak mindent megrágcsálni, sőt játékból ledobálni, amihez csak hozzáférnek. Hogy szellőztetéskor is alkalmazkodni kell a kismadárhoz, akinek éppen nem tetszik a kalitkába beülni (tanácsos az egyik ablakszemre keretes szúnyoghálót szerelni). Hogy elutazás alatt is gondoskodni kell a madárkák ellátásáról, lehetőleg a megszokott helyükön, hogy a költöztetés okozta stressztől megóvjuk.
Jó, ha mindezeket még a madár megvásárlása előtt végiggondoljuk, nehogy túl későn derüljön ki alkalmatlanságunk a humánus madártartásra; nehogy a madárka néhány hónap alatt megunt nyűggé váljon, szoba sarkába eldugott szerencsétlen, rémült kis rabként kelljen tengetnie az életét. – Legjobb, ha ilyenkor megbeszéljük serdülő gyermekünkkel, mennyivel jobb lesz inkább az állatkertben örökbefogadni egy madarat vagy akár egy egész madárcsapatot, s azokat gyakran meglátogathatjuk. Netán gyakrabban elmehetünk a Hortobágyi Madárparkba, a gólyákban, récékben, ragadozó madarakban gyönyörködni.
Segíteni akarunk elkötelezett madárbarátoknak, hogyan rendezhetik be a várt kis jövevény életét; hogyan érhetik el, hogy a madárka elragadóan barátságos, kedves játszótárssá váljék; hogyan őrizhetik meg a kismadár egészségét a madárélet végezetéig.

	Hogyan válasszuk ki a kívánt madárkát?
	1.Mindig fiatal – lehetőleg nem több, mint 6-8 hetes – madarat vásároljunk, mert csak az alkalmas igazán szelídítésre, magunkhoz szoktatásra. Foglalkozzunk vele naponta több órát, beszéljünk hozzá megnyugtatóan, szoktassuk a kezünkhöz. A fiatal madár az ilyen gazdit hamarosan párjául fogja tekinteni, és élete végéig meghatóan ragaszkodik hozzá. Mivel azonban az embernek sok egyéb kötelezettsége van, gyakran kell a madárkát egyedül hagyni, és mivel a papagájok, pintyek kifejezetten társas lények, a madár ilyenkor szenved! Két-három hónap múlva, mikor már kellően szelíd és barátságos, válasszunk hozzá párocskát. A párja már tőle fogja megtanulni, hogy bízzék az emberben, és jó esetben ő is teljesen megszelídül. A madárpár egymás iránti gyöngédsége is megható, szívet melengető élmény! (Az sem nagy baj, ha véletlenül két hullámos papagáj-hímecske vagy két tojó kerül össze, ők is igazi jóbarátok lesznek.)

2. Mindig erőteljes, élénk mozgású, domináns természetű madárkát válasszunk! A visszahúzódó, félénk madárka gyakran beteg vagy betegségre hajlamos, nem örömet, hanem bánatot vásárolunk vele. Itt szeretném megjegyezni, hogy a hullámos papagájok jelenleg már erősen beltenyésztettek. Lelkiismeretlen tenyésztők – a különleges színek elérése céljából – a legközelebbi rokonokat, apát a lányával, anyát a fiával párosítják. Ez az egész állomány genetikai leromlásával jár, így a legszebb színű kis papagájok fokozottan hajlamosak daganatokra és egyéb betegségekre.
A kalitka kellékei és elhelyezése. A normális kalitkaméret legalább 60x40x30 cm. A keskeny, magas kalitka föltétlenül kerülendő! Ennek csak a legmagasabb ülőrúdját használja ki a madár, és így alig van mozgáslehetősége. A kalitka ne legyen se túlzsúfolt, se kopár. Ügyelni kell, hogy ennivalóját, ivóvizét, játékát stb. könnyen elérhesse az ülőrudakról. Éjszaka sok papagáj hintán szeret aludni (ez legyen valamivel magasabban az ülőrúdnál), de napközben is szívesen hintázik, tornászik rajta.
Célszerű az etető-edényen és az önitatón kívül még széles szájú etetőedény(ek)ről is gondoskodni a lágyeleség számára: főtt tojás, sárgarépa, zöld, alma stb. Ezen kívül kell még egy edényke a madárhomoknak, sódernek, ásványi anyagoknak. Gondoskodjunk csőrkoptatóról vagy szépia-darabról, továbbá játék(ok)ról is.

A kalitka világos, kellemes hőmérsékletű helyen legyen, legalább 1 – 1,5 m magasan. (Alacsonyabban fél a madár.) Soha ne legyen huzatnak kitéve! A hirtelen lehűlésnek kitett madarak éppúgy megfáznak, mint az emberek. A tűző napot is csak rövid ideig bírja: ha napoztatjuk is, csak úgy, hogy el tudjon húzódni a napról, ha melege van. (Rengeteg végzetes balesetet okozott már az a divatos szokás, hogy az erkélyen vagy az udvaron tartják kalitkában a madárkát. Ugyan a többi madárhangot hallva vidáman csivitel, de tömérdek veszélynek van kitéve, úgymint: hőguta, napszúrás, meghűlés (hiszen nem tud sem árnyékba húzódni, sem menedéket keresni a hirtelen jött szélvihar, zápor, lehűlés elől, mint a szabadban élő madarak); a rosszul becsukott kalitkaajtón kiröppenhet, vagy a közelébe férkőzött macska kipiszkálhatja az ajtót és már vége is.)
Télen vagy sötét napokon mesterséges megvilágításról is gondoskodni kell. Egy kis, 25-ös (vagy energiatakarékos 6, 11 W-os) égő a kalitka fölött teljesen megfelel, és nem költséges. Sötétben a madárka rosszkedvű, bágyadt, sokat alszik, alig eszik. Télen is napi 10-12 óra világosság kell neki. (Ma már vásárolni lehet ún. teljes spektrumú égőt is, amelynek a spektruma nagy mértékben hasonlít a természetes napfény spektrumához, még némi ultraibolyát is tartalmaz, ami egészséges. Ez is létezik energiatakarékos változatban.)

Mozgáslehetőség. A kalitka a kismadár állandó otthona, abban alszik, abban eszik, de gondoskodni kell róla, hogy minden nap legalább két-három órát szabadon röpködhessen! A gazdival is csak így tud társas kapcsolatot teremteni, kedves, szeretetre méltó lényét kiteljesíteni. – Ügyeljünk rá, hogy a röptetésnél az ablak előtti függöny be legyen húzva, nehogy nekirepüljön az ablaküvegnek és agyrázkódást kapjon. Célszerű a kalitka fölé alkalmas ülőrudat vagy dekoratív ágacskát szerelni a falra; akkor szabadon röpködve többnyire ott fog megpihenni, az ürülék is az alá potyog, és egyáltalán nem lesz több szemét a szobában, mint ha kalitkába van zárva.
– Jó, ha hozzászoktatjuk, hogy ha elé tartjuk a kalitkát, arra rászálljon. Így költöztethetjük át a másik szobába, ha éppen nincs kedve a kalitkába bemenni. – Arra is könnyen rászoktatható, hogy (különösen este) a kalitka nyitott ajtaját elé tartva, a "be-be-be" vezényszó mondogatására önként bemenjen a kalitkába. Így elkerülhetjük a megfogást, amit a legszelídebb madár se visel el szívesen.
Ha megfelelően tágas térben vannak elhelyezve, akkor a legkülönbözőbb fajú madárkák is remekül megvannak egymással. Arra azonban ügyelni kell, hogy különböző fajú madarakat ne zárjunk közös kalitkába, pl. a békés természetű nimfapapagájt sem hullámos papagájhoz, mert a kis hullámosok elég agresszíven tudnak viselkedni.