Madárvédő                         
 

 

Közösségi lények, tanulás

 

    Pszichológiából azt tanultuk, hogy az intelligencia a környezethez való alkalmazkodás képessége. Valóban, minél intelligensebb egy lény, annál tökéletesebben tud alkalmazkodni a környezetéhez. Az ember annyira tökélyre fejlesztette ezt a képességet, hogy a Föld bármely táján képes megélni, sőt túlszaporodni. De mit gondoljunk ezzel kapcsolatban pl. a madarakról, és különösen a közösségben élő fajaikról?
Az élőlényeknek van genetikailag kódolt, veleszületett (ösztönös) viselkedésük és vannak tanulás útján szerzett ismereteik. Minden bizonnyal jogosan mondhatjuk, hogy minél tanulékonyabb egy lény, annál intelligensebb. Így van ez az embernél, így az emlős állatoknál és így a madaraknál is. – Mind az emlősök, mind a madarak igen hosszú, 150-200 millió éves törzsfejlődésen mentek keresztül. Nem csoda, hogy akár az emlősöket, akár a madarakat tekintjük, a különböző fajaik intellektuális képessége igen nagy mértékben eltérő. Azonban a legokosabb madárfajok az emberszabású főemlősök méltó vetélytársai!
Sose felejtem el, mekkora lelkes örömet okozott, mikor először láttam természetfilmen, hogy némelyik rövidlábú gémféle, mint a bakcsó, vagy a trinidadi mangrovegém, horgászik!No nem mindegyik példány, merthogy ez tanult viselkedés! Parkokban figyelték meg, ahol etetik a récéket, hogy egy-egy ilyen kizárólag halevő madár el-elcsen a kenyérdarabokból.


 

 

bakcsó (Nycticorax nycticorax)



 

 

  Nem eszi meg, hanem csaliként ismételten bedobja a vízbe, vár, és a ráharapó halat ravaszul elkapja. Ugyanezt megteszi egy-egy talált rovarral is.Ez ugyan neki is táplálék, de nyilván megfigyelte, hogy a halak is harapnak a vízbe pottyant bogárra, és mennyivel nagyobb falat egy csalira kapó halacska, mint az a légy vagy bogár… Mi ez, ha nem előrelátás? Mi ez, ha nem eszközhasználat? Mielőtt a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben Jane Goodall felfedezte, hogy a csimpánzok ágakat használnak termesz-„halászásra”, és két nagyobb kő között (üllő, kalapács) törik meg a diót, azt hittük, hogy kizárólag az ember képes eszközhasználatra. Ma meg se szeri, se száma a megfigyelt eszközhasználó állatfajoknak – és ezek közt a főemlősök mellett a madarak viszik a prímet!
Bakcsó zsákmánnyal

 

 

A legintelligensebb madarak kétségkívül a varjúfélék és a papagájok. Ezek szinte kivétel nélkül társas lények, ismerik a közösség tagjait, figyelnek egymásra, kommunikálnak, tanulnak egymástól, alkalmanként segítik is egymást (társas intelligencia).
Egy japán városban figyelték meg, hogy a varjak is eszközt használnak ám a diótörésre! Ha jó magasról leejtik a diót, az többnyire eltörik, de mennyivel egyszerűbb, ha a diót az úttesten az autók elé ejtik, s miután azok megroppantották, kiszedegetik a belét.

Vetési varjú dióval



 

 

  Némelyik különösen okos varjú a módszert úgy tökéletesítette, hogy a gyalogátkelőre ejti a diót, majd miután a járművek elintézik a dolgukat, a varjú megvárja a zöld jelzést, és a zebrán háborítatlanul odasétál a csemegéhez!... Itt is megcsodálhatjuk a madár fejlett előrelátását
Persze nemcsak a japán varjak, a mi varjaink is (vetési és dolmányos varjak egyaránt) igen okosan alkalmazkodnak a környezetünkhöz. Bár sok ember nem szereti őket, mert feketék és károgásuk nem éppen zenei élmény, ők megértették, hogy igazában nem kell félniük az emberek közelségétől.
Varjú sárga lombok közt
Éppen napjainkban figyelhető meg, hogy nemcsak a téli éjszakákat töltik a városi fákon, hanem egyre inkább napközben is a városi parkokban gyűjtenek élelmet, magvakat, gyümölcsöket maguknak.
 

 


Rövid ideig volt nálam egy rendkívül értelmes törött szárnyú varjú, amelyik percek alatt megbarátkozott velem, együttműködött, hagyta, hogy tegyem egyik helyről a másikra, simogassam. Minden bizonnyal felfogta, hogy segíteni akarok rajta.

– Ugyanezt tapasztaltam egy ugyancsak törött szárnnyal hozzám került szép fekete színű városi galambnál. Mikor a szomszédaim hívására érte mentem, nagyon le volt már gyengülve, de még így is meglepett, hogy a legcsekélyebb ellenállás nélkül hagyta, hogy kézbe vegyem és felvigyem a lakásomba. Felkötött szárnnyal várja a gyógyulást. Ugyan finoman tiltakozott a kézbe fogás ellen (ezt egyetlen madár sem szereti), de kezdettől fogva nyugodtan fogadta a megváltozott környezetet, nem hadakozott a gyógykezelés ellen, hanem együttműködött.
Ezt sem értelmezhetjük másképp, mint a galambok kivételes intelligenciájának a megnyilvánulását: megértette az ember jószándékát. Erről eszembe jut a Csányi Vilmos sérült és meggyógyított Dodó galambjának története.Az operációja után három hét múlva nagyon nyugtalan lett és napokig kifelé törekedett a kalitkájából, ezért Csányi Vilmos kiengedte. Miután a galamb néhányszor sikertelenül próbálkozott a felrepüléssel, meglepetésre visszatipegett a kalitkájába és a következő három hétben egyszer sem próbált kijönni. Ekkorra már meggyógyult és sikeresen el lehetett röptetni

 

 

 


Egyáltalán nem véletlen, hogy az ember évezredek óta háziasítva, postagalambként hasznosította ezeket az okos, alkalmazkodó, kivételes emlékező és tájékozódó képességgel megáldott jószágokat. Még a viszonylag közelmúltban is, a távíró, a telefon elterjedése előtt, pl. a tudósítók is gyakran postagalambbal továbbították a híreket. Sőt, mindkét világháborúban postagalamb-hírvivőkkel oldották meg a fontos üzenetek továbbítását az ellenséges vonalakon túlra.



 

 

De térjünk vissza az eszközhasználathoz. A galapagosi harkálypintyek kaktusztüskét fognak a csőrükbe, hogy a kukacokat, hernyókat kipiszkálják rejtekhelyükről. Ha túl hosszú a tüske, akkor megrövidítik, tehát eszközt készítenek. Ez nem marad el a csimpánzok ama képességétől, hogy méretre tört ágakkal nyúlnak a termeszvárba a termeszek kihalászására.



A galapagosi harkálypinty kaktusz tüskéjével piszkálja ki a rovarokat


 

 

  Azonban az eszközkészítés rekordját tudomásom szerint mindezidáig az új-kaledóniai varjak tartják.
Ők nem egyszerűen méretre, hanem alakra is megfelelő ágacskákat készítenek a kukachalászatra – ha a feladathoz elágazó eszközre van szükségük, akkor csőrükkel csipegetve gondosan addig formázzák, amíg tökéletesen megfelel a szóbanforgó odúhoz. Laborkísérletekben egy-egy okos nőstény arra is képes, hogy a rendelkezésre álló tárgyak közül kiválasszon egy drótot, amit csőrével ügyesen meghajlítva a horgas eszközzel emelje ki a füles edénykébe rakott jutalomfalatot egy üvegcsőből. Egy ilyen videó az internetet is bejárta a madárrajongók nagy örömére. A művelet nemcsak a csőr ügyes használata miatt csodálatra méltó, hanem fejlett előrelátást, tervezést is igényel a madártól. Ezek a varjak kombinált eszözhasználatra is képesek. És mire lenne képes egy ilyen okos madár, ha a csőre mellett még két keze is volna, mint az emberszabásúaknak!

 

 



Új-kaledón varjú eszközhasználat
 
 
  Köszönjük adományait, amivel segíti munkánkat!
Copyright 2014: Columba Országos Madárvédő Egyesület