|
Közösségi lények, tanulás
|
|
Pszichológiából azt tanultuk, hogy az intelligencia
a környezethez való alkalmazkodás képessége. Valóban, minél
intelligensebb egy lény, annál tökéletesebben tud alkalmazkodni
a környezetéhez. Az ember annyira tökélyre fejlesztette
ezt a képességet, hogy a Föld bármely táján képes megélni,
sőt túlszaporodni. De mit gondoljunk ezzel kapcsolatban
pl. a madarakról, és különösen a közösségben élő fajaikról?
Az élőlényeknek van genetikailag kódolt, veleszületett (ösztönös)
viselkedésük és vannak tanulás útján szerzett ismereteik.
Minden bizonnyal jogosan mondhatjuk, hogy minél tanulékonyabb
egy lény, annál intelligensebb. Így van ez az embernél,
így az emlős állatoknál és így a madaraknál is. – Mind az
emlősök, mind a madarak igen hosszú, 150-200 millió éves
törzsfejlődésen mentek keresztül. Nem csoda, hogy akár az
emlősöket, akár a madarakat tekintjük, a különböző fajaik
intellektuális képessége igen nagy mértékben eltérő. Azonban
a legokosabb madárfajok az emberszabású főemlősök méltó
vetélytársai!
Sose felejtem el, mekkora lelkes örömet okozott, mikor először
láttam természetfilmen, hogy némelyik rövidlábú gémféle,
mint a bakcsó, vagy a trinidadi mangrovegém, horgászik!No
nem mindegyik példány, merthogy ez tanult viselkedés! Parkokban
figyelték meg, ahol etetik a récéket, hogy egy-egy ilyen
kizárólag halevő madár el-elcsen a kenyérdarabokból.
|
|
|
 |
bakcsó (Nycticorax nycticorax)
|
|
|
|
|
Nem
eszi meg, hanem csaliként ismételten bedobja a vízbe, vár,
és a ráharapó halat ravaszul elkapja. Ugyanezt megteszi
egy-egy talált rovarral is.Ez
ugyan neki is táplálék, de nyilván megfigyelte, hogy a halak
is harapnak a vízbe pottyant bogárra, és mennyivel nagyobb
falat egy csalira kapó halacska,
mint az a légy vagy bogár… Mi
ez, ha nem előrelátás? Mi ez, ha nem eszközhasználat? Mielőtt
a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben Jane Goodall felfedezte,
hogy a csimpánzok ágakat használnak termesz-„halászásra”,
és két nagyobb kő között (üllő, kalapács) törik meg a diót,
azt hittük, hogy kizárólag az ember képes eszközhasználatra.
Ma meg se szeri, se száma a megfigyelt eszközhasználó állatfajoknak
– és ezek közt a főemlősök mellett a madarak viszik a prímet!
 |
Bakcsó zsákmánnyal
|
|
|
|
A legintelligensebb madarak kétségkívül a
varjúfélék és a papagájok. Ezek szinte kivétel nélkül társas
lények, ismerik a közösség tagjait, figyelnek egymásra,
kommunikálnak, tanulnak egymástól, alkalmanként segítik
is egymást (társas intelligencia).
Egy japán városban figyelték meg, hogy a varjak is eszközt
használnak ám a diótörésre! Ha jó magasról leejtik a diót,
az többnyire eltörik, de mennyivel egyszerűbb, ha a diót
az úttesten az autók elé ejtik, s miután azok megroppantották,
kiszedegetik a belét.
 |
Vetési varjú dióval
|
|
|
|
|
Némelyik különösen okos varjú
a módszert úgy tökéletesítette, hogy a gyalogátkelőre ejti
a diót, majd miután a járművek elintézik a dolgukat, a varjú
megvárja a zöld jelzést, és a zebrán háborítatlanul odasétál
a csemegéhez!... Itt is megcsodálhatjuk a madár fejlett
előrelátását
Persze nemcsak a japán varjak, a mi varjaink is (vetési
és dolmányos varjak egyaránt) igen okosan alkalmazkodnak
a környezetünkhöz. Bár sok ember nem szereti őket, mert
feketék és károgásuk nem éppen zenei élmény, ők megértették,
hogy igazában nem kell félniük az emberek közelségétől.
|
Varjú sárga lombok közt
|
Éppen napjainkban figyelhető meg, hogy nemcsak a
téli éjszakákat töltik a városi fákon, hanem egyre
inkább napközben is a városi parkokban gyűjtenek élelmet,
magvakat, gyümölcsöket maguknak. |
|
|
|
Rövid ideig volt nálam egy rendkívül értelmes törött
szárnyú varjú, amelyik percek alatt megbarátkozott velem,
együttműködött, hagyta, hogy tegyem egyik helyről a
másikra, simogassam. Minden bizonnyal felfogta, hogy
segíteni akarok rajta.
– Ugyanezt tapasztaltam egy ugyancsak
törött szárnnyal hozzám került szép fekete színű városi
galambnál. Mikor a szomszédaim hívására érte mentem,
nagyon le volt már gyengülve, de még így is meglepett,
hogy a legcsekélyebb ellenállás nélkül hagyta, hogy
kézbe vegyem és felvigyem a lakásomba. Felkötött szárnnyal
várja a gyógyulást. Ugyan finoman tiltakozott a kézbe
fogás ellen (ezt egyetlen madár sem szereti), de kezdettől
fogva nyugodtan fogadta a megváltozott környezetet,
nem hadakozott a gyógykezelés ellen, hanem együttműködött.
Ezt sem értelmezhetjük másképp, mint a galambok kivételes
intelligenciájának a megnyilvánulását: megértette az
ember jószándékát. Erről eszembe jut a Csányi Vilmos
sérült és meggyógyított Dodó galambjának története.Az
operációja után három hét múlva nagyon nyugtalan lett
és napokig kifelé törekedett a kalitkájából, ezért Csányi
Vilmos kiengedte. Miután a galamb néhányszor sikertelenül
próbálkozott a felrepüléssel, meglepetésre visszatipegett
a kalitkájába és a következő három hétben egyszer sem
próbált kijönni. Ekkorra már meggyógyult és sikeresen
el lehetett röptetni
|
|
|
|
Egyáltalán nem véletlen, hogy az ember évezredek óta háziasítva,
postagalambként hasznosította ezeket az okos, alkalmazkodó,
kivételes emlékező és tájékozódó képességgel megáldott jószágokat.
Még a viszonylag közelmúltban is, a távíró, a telefon elterjedése
előtt, pl. a tudósítók is gyakran postagalambbal továbbították
a híreket. Sőt, mindkét világháborúban postagalamb-hírvivőkkel
oldották meg a fontos üzenetek továbbítását az ellenséges
vonalakon túlra.
|
|
|
De térjünk vissza az eszközhasználathoz.
A galapagosi harkálypintyek kaktusztüskét fognak a csőrükbe,
hogy a kukacokat, hernyókat kipiszkálják rejtekhelyükről.
Ha túl hosszú a tüske, akkor megrövidítik, tehát eszközt
készítenek. Ez nem marad el a csimpánzok ama képességétől,
hogy méretre tört ágakkal nyúlnak a termeszvárba a termeszek
kihalászására.
|
A galapagosi harkálypinty
kaktusz tüskéjével piszkálja ki a rovarokat
|
|
|
|
|
Azonban az eszközkészítés rekordját
tudomásom szerint mindezidáig az új-kaledóniai varjak tartják.
Ők nem egyszerűen méretre, hanem alakra is megfelelő ágacskákat
készítenek a kukachalászatra – ha a feladathoz elágazó eszközre
van szükségük, akkor csőrükkel csipegetve gondosan addig
formázzák, amíg tökéletesen megfelel a szóbanforgó odúhoz.
Laborkísérletekben egy-egy okos nőstény arra is képes, hogy
a rendelkezésre álló tárgyak közül kiválasszon egy drótot,
amit csőrével ügyesen meghajlítva a horgas eszközzel emelje
ki a füles edénykébe rakott jutalomfalatot egy üvegcsőből.
Egy ilyen videó az internetet is bejárta a madárrajongók
nagy örömére. A művelet nemcsak a csőr ügyes használata
miatt csodálatra méltó, hanem fejlett előrelátást, tervezést
is igényel a madártól. Ezek a varjak kombinált eszözhasználatra
is képesek. És mire lenne képes egy ilyen okos madár, ha
a csőre mellett még két keze is volna, mint az emberszabásúaknak!
|
|
|
Új-kaledón varjú eszközhasználat
|
|
|
|
|