Petíció - Igazságot, jogot az állatoknak!

Ha még nem találkoztál a petíciónkkal, kérlek, írd alá és ismertesd meg másokkal is! Olyan törvénymódosításokért küzdünk - elsősorban: AZ ÁLLATOK NEM DOLGOK, ezt a fejlett nyugati országok jogrendszere már elfogadta! - , amelyek lehetővé teszik, hogy az állatkínzókat megbüntessék, az állatvédelmi törvény, a BTK 244.§. érvényesülhessen! (ui. AZ ÁLLAT MINT JOGI DOLOG, a bűncselekménynek (az állatkínzásnak) NEM LEHET A SÉRTETTJE, dolognak JOGI KÉPVISELŐJE SEM LEHET, ennélfogva egy 2011-es törvénymódosítás folytán - ha a feljelentő nem a sértett, akkor még panasztételi joga sincsen - a feljelentést BÁRMI HAZUGSÁGGAL IS LE LEHET SÖPÖRNI!)
Harcolunk MINDEN GERINCES ÁLLAT megbecsüléséért, a városi galambok téves hiedelmeken alapuló üldözése, kínzása ellen, a súlyosan állatkínzó eszközök, mérgek betiltásáért is.
MAJD NE FELEJTSD EL e-mailben MEGERŐSÍTENI az aláírást!
http://www.peticiok.com/igazsagot_jogot_a_megkinzott_allatoknak

Petició aláírása

Mi, a Columba Országos Madárvédő Egyesület, minden valódi állatvédővel összefogva azért küzdünk, hogy valamennyi állatfaj valamennyi egyedének (a diszkrimináció-sújtottaknak is) tényleges védelmet nyújtson az állatvédelmi törvény.
1. Jelenlegi jogrendünk az állatvédelem, állatkínzás jogi kezelése szempontjából annyira ellentmondásos, hogy az állatkínzás bűncselekményének elkövetői többnyire büntetlenül megúszhatják cselekményüket. Ez elsősorban azért történhet meg, mert a jogrendünk lehetővé teszi, hogy az állatokat nem bizonyos jogokkal bíró lénynek, nem speciális jogalanynak, hanem jogi dolognak kezeljék! A jelenlegi magyar jogrend szerint az állatkínzás cselekményének az állat nem sértettje, mert sértett csak emberi személy lehet, sőt jogi képviselője is csak emberi személynek lehet, tehát az állatvédő, aki a kínzás tényét észlelte ill. feljelentést tett, nem képviselője az állatnak, ennélfogva pl. panasztételi joga sincsen, pótmagánvádló sem lehet. Az állatvédelem, állatkínzás szempontjából az állatot dolognak tekinteni, elképesztően ostoba anakronizmus, önellentmondás, hiszen dolognak nincsenek érzései, tudata, dolgot nem lehet megkínozni! Égető szükség lenne olyan egységes jogértelmezésre, ezzel kapcsolatban olyan törvénymódosításokra, ami az állatvédelmi törvény alkalmazása, az állatkínzás bűncselekménye szempontjából az állatot speciális jogalanyként tekinti. - Nem túl régen a rabszolgákat is jogi dologként tekintette a jogrend, nem voltak emberi jogaik. A jogrendnek együtt kell fejlődnie a társadalommal, a tudományokkal! Mára a tudomány felismerte, hogy a (fejlett gerinces) állatok nem reflexgépek, hanem érző, értelmes lények, akiknek a tudata az ember 1-5 éves gyerekével van egy szinten. Emiatt mára bizonyos jogi fogalmak, értelmezések végzetesen elavultak. Ezért tágra nyílnak a kiskapuk a hanyag, részrehajló jogi eljárásoknak, a korrupciónak!
2. Ráadásul az egészségügyi kártevővé minősítés, az egészségügyi kártevőként kezelés a köztudatban egyes (fejlett tudatossággal, érzelmi élettel rendelkező) gerinces állatfajokat olyan mértékben diszkriminál, hogy ezeket (teljesen jogtalanul) mintegy kivonják az állatkínzás törvényi tilalmának hatálya alól.
Külön figyelemre méltó, hogy létezik olyan jogszabály (18/ 1998. (VI. 3.) NM rend. "a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről"), amely 36. §-ában ( (2) j) pont) tulajdonképpen bármely állatot akár csupán a "tömeges előfordulása következtében vagy egyéb körülmények miatt" egészségügyi kártevőnek minősíthet, és elrendelheti nemcsak a távoltartását, de az irtását is! Ez a gumi-paragrafus elsősorban a városi, utcai galambokat hozza rendkívül méltánytalan helyzetbe, hiszen néhány téves hiedelem terjesztésével a tetvekkel, bolhákkal, poloskákkal, kullancsokkal stb. egy sorba helyezve, teljesen alaptalanul közutálat tárgyává teheti őket. (A kártevővé nyilvánítás veszélye a kutyát, macskát, az összes emlős háziállatot sokkalta inkább érinthetné, hiszen sokkal többféle és veszélyesebb kórt terjeszthetnek az emberre, mint a madarak, amellett nem egy közülük jóval szaporább a galamboknál. Érdekes példa: a védett meg fokozottan védett denevérfajok igen veszélyes kórt, veszettséget terjeszthetnek, de ők persze a védettség okán mentesülnek...) Maga az "ornitózis" szó is azt jelenti: "az az (egyetlen!) eredetileg madárbetegség, ami emberre (emlős állatra) is átragadhat." Zoonózisból (állatról emberre átvihető betegségből) száznál több van, de ornitózisból csak egy! ez az egyetlen számbajöhető komoly fertőzésveszély, de ez is az elemi higiéniai szabályok betartásával elkerülhető; amúgy antibiotikummal ma már jól gyógyítható. Minderről a "Szemenszedett hazugságok galambok fertőzésveszélyeiről" című facebook-oldalon bővebben olvashat az érdeklődő.
Természetes, hogy a madarakat is távol kell tartani az élelmiszerek tárolására és eladására szolgáló helyektől, a közétkeztetési egységektől, hiszen a madárürülék az élelmiszereken nem kívánatos. De csakis távoltartásról lehet szó, állatkínzó befogásuk, irtásuk teljesen fölösleges és jogtalan! (A galambbefogók országszerte gyakorlatilag ugyanazokat a sokszorosan állatkínzó módszereket művelik: az épületek tetején - a járókelők elől jól elrejtve - az időjárás viszontagságainak kitéve helyezik el a csapdákat, amelyeket legfeljebb hetente kétszer felügyelnek; a galambok többnyire már az első néhány óra után víz nélkül maradva szomjaznak; kétségbeesetten törekednének ellátatlanul maradt fiókáikhoz, amelyek néhány nap kínlódás után éhenvesznek; végül a zsákba gyömöszölt galambokat azonmód solymászoknak adják tovább, akik kedvenc madarukkal együtt (jogi szabályozás híján) azt művelik velük, amit csak akarnak.) A galambok állományszabályozását az Európában, Észak-Amerikában már elterjedt orális fogamzásgátlással kell megoldani!
A fent említett NM rendelet 36.§. (2) h) és i) pontjában megjelölt patkányok és egerek (ugyancsak fejlett tudatú gerinces állatok) kétségkívül eü. kártevők (a csatornapatkányok főként azért, mert a fekáliával érintkezve emberi kórokozókat terjeszthetnek), azonban súlyosan állatkínzó módszerekkel történő irtásukra semmilyen jogszabály nem jogosít fel! Sőt, az állatvédelmi törvény 12.§. (2) szerint még szükséghelyzet esetén is "gondoskodni kell ... arról, hogy az állat életének kioltása szakszerű gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon." Ezt a törvényi előírást mind az egérragasztó, mind a patkányméreg súlyosan sérti!
A Mályi Természetvédő Egyesület 2014 novemberében már petíciót indított "az egérfogó ragasztó termékek betiltásáért", amihez egyesületünk is csatlakozott. Számunkra felfoghatatlan, hogyan engedélyezhettek nálunk olyan brutálisan állatkínzó eszközt fejlett gerinces állat elpusztítására, amilyen az egérragasztó. A beleragadt egérke is napokig tartó kínlódás után pusztul el étlen-szomjan; azonban nemcsak az egér, hanem gyakran természetes ellensége, vagy védett kismadár, pl. kis kuvik, kis cinke vagy más rovarevő esik áldozatul a csalinak. Ha még élve találják, akkor is kicsi az esélye, hogy megtisztítható a ragasztószertől, amely többnyire mérgező is; de az oldószerek, mint benzin, alkohol, a bőrön át felszívódva szintén mérgezést okoznak.
A patkánymérgek, rágcsálómérgek nem kevésbé elfogadhatatlanul állatkínzó szerek, és azok sem válogatnak az áldozatok között. A jelenleg forgalomban levő (kumarin alapú) patkánymérgek által kiváltott mérgezés tünetei: hosszantartó rosszullét, testszerte belső és külső vérzések, fájdalom, görcsök, majd sokk és kóma. Az egyik „nagyon hatékony rágcsálóirtó szer” hirdetéséből: „Elfogyasztásától a rágcsálók (egerek, patkányok) 3-10 napon belül elpusztulnak.” A szer nem azonnal hat, hiszen a különösen intelligens, közösségben élő patkányok társuk szenvedését látva nem ennének belőle; néhány napig semmi tünet, aztán hosszú, kegyetlen szenvedésnek vet véget a megváltó halál! (Nyilvánvaló, hogy minél fejlettebb tudattal rendelkezik egy állat, annál inkább képes átérezni, tudatosítani a szenvedést is.) A patkánymérget nem mellesleg gonosz, hebehurgya emberek bármelyik általuk nem kedvelt állat ellen is rendszeresen bevetik, s ezzel az egész környezetet, az összes többi élőlényt, többek között a védett madarakat, az ember gyerekét, sőt a csatornákon keresztül a víz körforgásába, a táplálékláncba bejutva, az egész lakosságot veszélyeztetik. - Van azonban évezredek óta rendelkezésre álló megoldás a kétségkívül szapora és falánk, amellett betegségterjesztő patkányok létszámának kordában tartására: alkalmas testfelépítésű macskák, kutyafajok patkányfogóként alkalmazása! A rágcsálómentesítő vállalkozók áttérhetnének a rágcsálómérgezésről a kóbor macskák, kutyák összegyűjtésére és az alkalmas, ivartalanított példányok gazdálkodókhoz juttatására, ahol ezeket patkány- és egérfogóként alkalmazhatják. Így természetes módon megoldható a rágcsálómentesítés, és egyúttal csökken a kóbor kutyák, macskák túlszaporodásából származó gond is, nem kellene a "fölösleget" sintértelepeken elpusztítani.
Mindezekről egyidejűleg részletes levelet írtunk az Igazságügyi Minisztériumnak, valamint az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatalának. Ezúton is kérjük, követeljük
- az állatkínzás bűncselekményét illetően olyan egységes jogértelmezést, illetve olyan törvénymódosításokat, amelyek az állatot speciális jogalanyként tekintik, és ezzel az állatok hátrányos megkülönböztetését kiküszöbölik;
- egyes hátrányosan megkülönböztetett állatok (elsősorban említve: galambok, egerek, patkányok) védelmében a fentebb említett fölösleges és súlyosan állatkínzó eljárások és irtószerek haladéktalan betiltását!