Madárvédő

	Fajtatiszta kutyát vagy keveréket? Fajtatiszta kutyát vegyek, vagy fogadjak örökbe egy kóborkát? Hogyan tenyésztik a fajtatiszta kutyákat? Adva van néhány egyed, amelyeknek valamely tulajdonságai miatt válik az adott fajta kedveltté. Hogyan tartják fent ezeket a tulajdonságokat: úgy, hogy az ezekkel rendelkező rokon egyedeket egymással párosítják. Pl. apát a lányával, anyát a fiával - sőt az is előfordul, hogy ugyanazon szülők kölykeit, vagyis egymás testvéreit párosítják egymással. (A szukák évente kétszer ivarzanak; egy-egy alom száma 6-8 kiskutya, de előfordul 10-12 kölyökből álló alom is, így aztán hamarosan nagyszámú rokon kutya lesz a tenyészetben.) Mármost a rokontenyésztés v. beltenyésztés előnye, hogy a párosodó egyedek nagyobb mennyiségben hordoznak közös, ill. leszármazás-azonos allélokat. Ez jelenti egyben a beltenyésztés veszélyét, hátrányát is: a hátrányos tulajdonságot hordozó recesszív allélok találkozásának esélyei megnövekednek. (Az azonos jellegre vonatkozó, de egymást kizáró minőségi tulajdonságokat meghatározó géneket alléleknek nevezzük.  Az allél gének egyszerre jelen lehetnek a kromoszómapáron, viszont az általuk meghatározott tulajdonságokból általában csak az egyik jut érvényre az (általunk észlelt) ún. fenotípusban. A betegségért/kóros állapotért felelős gént mutáns, szabályos alléljét normális (vad típusú) génnek nevezzük. Dominánsnak nevezzük a gént, ha allélpárja jelenlétében is előidézi a rá jellemző jelleget, tehát domináns génből egyetlen egy szükséges és egyben elegendő a betegség létrehozásához. Recesszív génről beszélünk, ha a gén csak akkor fejti ki hatását, ha domináns allélpárja nincs jelen, tehát (az X-kromoszómát leszámítva) két recesszív allél (egy recesszív génpár) szükséges a recesszív (lappangó) módon öröklődő betegség előidézéséhez.) Következésképp: ha fajtatiszta kutyát vásárolunk, bármilyen kiváló küllemű és viselkedésű is, azzal szinte biztosra vehetjük, hogy vele együtt néhány recesszív (lappangó) módon öröklődő betegségre való hajlamot is bevásároltunk! Ezek többnyire csak idősebb korban jönnek elő. - Keverékeknél a beltenyésztés veszélye kisebb (nincs szándékos beltenyésztés, bár véletlen rokontenyésztés előfordulhat).
	Ha viszont nem várt, véletlen szaporodásból származó kiskutyát, netán felnőtt kóbor kutyát fogadunk örökbe: (nem beszélve arról, hogy jóval kevesebb pénzbe kerül,) azzal számos örömöt okozhatunk magunknak. 1. Annak igen kicsi a valószínűsége, hogy az a kutya beltenyésztett! tehát ha a kutya egészséges, akkor jó tartás esetén valószínűleg évek hosszú során is egészséges marad, és kevés gondot, sok örömet okoz a gazdijának! 2. A kóbor kutyák legtöbbje sóvárogva várja, hogy eljöjjön érte a jó gazdi, akivel megoszthatja gondját-örömét, akit hazatértekor hatalmas örömmel üdvözölhet, és lesheti, hogyan járjon kedvében... és 3. nem kevésbé csodálatos belső örömmel tölthet el az a tudat, hogy jót tettünk, hogy egy ártatlan, kedves, de szerencsétlen sorsú kis lény életét biztonságossá, boldoggá tettük. Mielőtt kutyát vennél... menj be egy menhelyre vagy egy sintértelepre. Menj végig a folyosón. Nézd meg az összes számozott, számozatlan kennelt...ketrecet...zugot. Nézz bele mindegyikük szemébe. Lásd meg a fájdalmat, a csalódottságot. Érezd át. Ha ki tudsz sétálni kutya nélkül... akkor neked nem való kutya.
	Köszönjük adományait, amivel segíti munkánkat!	Copyright 2014: Columba Országos Madárvédő Egyesület