Madárvédő                         
 

 

Hullámos papagáj





Kiválasztási tanácsok
Milyen nemű kismadarat vegyünk? (A fiatal, még nem ivarérett hímecske orrnyílásai körüli ún. viaszbőr vöröseslila („hús-színű”); felnőtt korában sötétkék lesz, de az ún. harlequin színváltozaté végig hússzínű marad. A nem ivarérett kislányok viaszbőre világoskék, ivarérett korukra fokozatosan halvány-, majd sötétbarnára változik.) A kislánypapagájok általában tanulékonyabbak, játékosabbak, leleményesebbek (kellő foglalkozás mellett némelyikük valóságos kis játékművész lesz!), a kisfiúk viszont dalolósabbak, beszédesebbek, könnyebben tanulnak meg emberi szavakat. A beszélni tanításhoz egészen fiatal papagáj és sok türelem, foglalkozás szükséges...

A hullámos papagáj (mint a papagájok legtöbbje) társas lény! (Őshazájukban, Ausztráliában a hullámos papagájok akkora csapatokban élnek, röpködnek, mint nálunk a verebek vagy a seregélyek.) Egymagában való tartásra, szelídítésre kizárólag egészen fiatal, legfeljebb 2-3 hónapos madárkát vásároljunk. Ha a gazdi rendszeresen foglalkozik vele, rövidesen párjául fogja tekinteni és egy életen át ragaszkodik hozzá. (Ivarérett madár már nem igazán szelídíthető, ő már csak papagájt fogad el párnak.) „Párja” tartós távollétét megsínyli. Egyedül unatkozik és szorong, szomorú a madárka! Ha nem tudjuk biztosítani, hogy naponta több órát foglalkozzunk, együtt legyünk vele, úgy helyes, ha mindjárt párocskát is veszünk hozzá. A madárpár egymás iránti szeretete, gyöngédsége igazán szívmelengető látvány. (Ha nem akarjuk szaporítani, akkor két azonos nemű hullámos is kiválóan megvan egymással.) – Ha az egyedül tartott, szelíd kismadárhoz később mégis párt akarunk választani – pl. mert nem tudunk már annyit foglalkozni vele –, azt előrelátóan minél fiatalabb, néhány hónapos korban tegyük meg, mert később fokozatosan elveszti az érdeklődését a papagájok iránt. A párocskája már tőle fogja megtanulni, hogy bizalommal legyen az emberek iránt, és szerencsés esetben ő is teljesen megszelídül.
A hullámos papagájok már annyira domesztikálódtak, hogy ha nem teszünk ki a kalitkára költő-odút, akkor - bár szerelmeskednek, párosodnak - a tojó nemigen fog tojást rakni. Ha nem akarjuk őket szaporítani, akkor ez kifejezetten előnyös tulajdonság. (És jobb is, ha nem szaporítjuk, mert ma már - a tenyésztők, szaporítók bűnös nemtörődömsége folytán - az itthoni teljes hullámos papagáj-állomány erősen beltenyésztett!)
Néha elkerülhetetlen, hogy a madarat rövid időre kézbe fogjuk (pl. ha lába beleakadt a függönybe és ki kell szabadítani). Ehhez jó, ha tartunk otthon világos, pl. fehér színű, vékony, nem feszes cérna-kesztyűt. Így a madár kezünk helyett a kesztyűt csippenti meg, a vékony kesztyű pedig nem akadályoz a ténykedésben. (Azért legyen világos színű, mert attól kevésbé fél a madár; amellett könnyebb is tisztán tartani.) Egyébként a hímecskék nem harapósak, és többnyire a kislányok is csak akkor harapnak, ha nagyon megrémülnek.
Eleség. A hullámos papagáj magtápláléka (fehér, piros) köles, fénymag, kb. 10 % zab. Szereti a pintyeleségben található muharmagot is. Mint minden madár, nagyon szereti a fürtös kölest (csumiszt). A zabpehely is kiváló kiegészítő eleség, tisztább is, mint a hántolatlan zab – bár a zab hántolása kellemes elfoglaltság, játék is a számukra. Lágyeleség-igényét kizárólag frissen készített, reszelt főtt tojásból, apróra vágott sárgarépából, almából, zöldeleségből (tyúkhúr, saláta, sárgarépalevél, gyermekláncfű, pásztortáska termése stb.) álló keverékkel elégítsük ki, lehetőleg naponta.



 
     
  Köszönjük adományait, amivel segíti munkánkat!
Copyright 2014: Columba Országos Madárvédő Egyesület