| |
Kiválasztási tanácsok
Milyen nemű kismadarat vegyünk? (A fiatal, még nem ivarérett hímecske
orrnyílásai körüli ún. viaszbőr vöröseslila („hús-színű”); felnőtt
korában sötétkék lesz, de az ún. harlequin színváltozaté végig hússzínű
marad. A nem ivarérett kislányok viaszbőre világoskék, ivarérett korukra
fokozatosan halvány-, majd sötétbarnára változik.) A kislánypapagájok
általában tanulékonyabbak, játékosabbak, leleményesebbek (kellő foglalkozás
mellett némelyikük valóságos kis játékművész lesz!), a kisfiúk viszont
dalolósabbak, beszédesebbek, könnyebben tanulnak meg emberi szavakat.
A beszélni tanításhoz egészen fiatal papagáj és sok türelem, foglalkozás
szükséges...
| A hullámos papagáj (mint a papagájok legtöbbje)
társas lény! (Őshazájukban, Ausztráliában a hullámos papagájok
akkora csapatokban élnek, röpködnek, mint nálunk a verebek vagy
a seregélyek.) Egymagában való tartásra, szelídítésre kizárólag
egészen fiatal, legfeljebb 2-3 hónapos madárkát vásároljunk. Ha
a gazdi rendszeresen foglalkozik vele, rövidesen párjául fogja
tekinteni és egy életen át ragaszkodik hozzá. (Ivarérett
madár már nem igazán szelídíthető, ő már csak papagájt fogad el
párnak.) „Párja” tartós távollétét megsínyli. Egyedül unatkozik
és szorong, szomorú a madárka! Ha nem tudjuk biztosítani, hogy
naponta több órát foglalkozzunk, együtt legyünk vele, úgy helyes,
ha mindjárt párocskát is veszünk hozzá. A madárpár egymás iránti
szeretete, gyöngédsége igazán szívmelengető látvány. (Ha nem akarjuk
szaporítani, akkor két azonos nemű hullámos is kiválóan megvan
egymással.) – Ha az egyedül tartott, szelíd kismadárhoz később
mégis párt akarunk választani – pl. mert nem tudunk már annyit
foglalkozni vele –, azt előrelátóan minél fiatalabb, néhány hónapos
korban tegyük meg, mert később fokozatosan elveszti az érdeklődését
a papagájok iránt. A párocskája már tőle fogja megtanulni, hogy
bizalommal legyen az emberek iránt, és szerencsés esetben ő is
teljesen megszelídül. |
|
 |
A hullámos papagájok már annyira domesztikálódtak,
hogy ha nem teszünk ki a kalitkára költő-odút, akkor - bár szerelmeskednek,
párosodnak - a tojó nemigen fog tojást rakni. Ha nem akarjuk őket
szaporítani, akkor ez kifejezetten előnyös tulajdonság. (És jobb
is, ha nem szaporítjuk, mert ma már - a tenyésztők, szaporítók
bűnös nemtörődömsége folytán - az itthoni teljes hullámos papagáj-állomány
erősen beltenyésztett!)
Néha elkerülhetetlen, hogy a madarat rövid időre kézbe fogjuk
(pl. ha lába beleakadt a függönybe és ki kell szabadítani). Ehhez
jó, ha tartunk otthon világos, pl. fehér színű, vékony, nem feszes
cérna-kesztyűt. Így a madár kezünk helyett a kesztyűt csippenti
meg, a vékony kesztyű pedig nem akadályoz a ténykedésben. (Azért
legyen világos színű, mert attól kevésbé fél a madár; amellett
könnyebb is tisztán tartani.) Egyébként a hímecskék nem harapósak,
és többnyire a kislányok is csak akkor harapnak, ha nagyon megrémülnek.
Eleség. A hullámos papagáj magtápláléka (fehér, piros)
köles, fénymag, kb. 10 % zab. Szereti a pintyeleségben található
muharmagot is. Mint minden madár, nagyon szereti a fürtös kölest
(csumiszt). A zabpehely is kiváló kiegészítő eleség, tisztább
is, mint a hántolatlan zab – bár a zab hántolása kellemes elfoglaltság,
játék is a számukra. Lágyeleség-igényét kizárólag frissen készített,
reszelt főtt tojásból, apróra vágott sárgarépából, almából, zöldeleségből
(tyúkhúr, saláta, sárgarépalevél, gyermekláncfű, pásztortáska
termése stb.) álló keverékkel elégítsük ki, lehetőleg naponta. |
|
|
