| |
|
|
|
Jelenlegi jogrendünk az állatvédelem, állatkínzás jogi kezelése
szempontjából annyira ellentmondásos, hogy az állatkínzás
bűncselekményének elkövetői többnyire büntetlenül megúszhatják
cselekményüket. Ez elsősorban azért történhet meg, mert a
jogrendünk lehetővé teszi, hogy az állatokat nem bizonyos
jogokkal bíró lénynek, nem speciális jogalanynak, hanem
jogi dolognak kezeljék!
|
|
|
 |
| |
Az Állatvédelmi törvény (1998. évi
XXVIII. tv.) preambulumában az áll, hogy "az
állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények,
tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden
ember erkölcsi kötelessége... tehát úgy tűnik, minden rendben.
Az indoklásban a törvény "alapja az a felismerés,
hogy az erkölcs, a tudomány és a gazdaság követelményei
az állatvédelem tekintetében is összeegyeztethetők".
Azonban mivel egy törvény preambuluma nem "rendelkező
jogszabály", ezért nem kötelező erejű. És sajnos a
Ptk. (2013. évi V. tv.) IV. fej. A tulajdonjog tárgyai 5:14.
§. (a dolog) (1) A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog
tárgya lehet.... (3) A dologra vonatkozó szabályokat
az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket
megállapító törvényi rendelkezések figyelembe vételével
kell alkalmazni." Ettől a két mondattól - mivel
tulajdonjog tárgyai lehetnek! - válnak az állatok
jogi dologgá! Elképesztő! Ugyan dolognak nincsenek
érzelmei (sőt személyisége, mint az intelligens
állatoknak), ennélfogva pl. nem lehet megkínozni,
ennek ellenére a magyar jogrend az állatokat jogi dolognak
tekinti!
Mit ír erről Hevér Tibor jogász A jogi dolog... – avagy
a dologi jog morzsái a büntetőjogi dogmatikában c. disszertációjában?
"Szerte a világon a jogtudomány és a jogszabályok szerint
az állat: dolog, csak annyiban különbözik a tárgyaktól,
hogy az állatvédelmi szabályokban rögzített elvárások alapján
különleges védelmi rendelkezések alá esik. Ezzel azonban
az állatok sehol sem kerültek ki a „dolog” kategóriájából,
tehát nem nyertek jogalanyiságot sem... Elsőként az osztrák
jogban jelentkezett a tendencia, hogy az állatok dologi
jogi helyzetén jelentős változtatásokat eszközöltek. Az
ABGB-ben 1988. július 1. napján lépett hatályba a 285a.
§, amely kimondta, hogy „az állatok nem dolgok; őket
külön törvény védi. A dolgokra vonatkozó szabályokat az
állatokra csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben azokra
eltérő szabályozás nem áll fenn.” Ez a szabályozás valójában
nem határozza meg az állatok jogállását, azonban
számos nemzetközi egyezménynek megfelelően védelemben részesíti
őket azáltal, hogy speciális törvényi szabályozást irányoz
elő rájuk..." A német BGB-be 1990-ben iktattak
erősen hasonló szabályozást. A francia Code civil
1999-ben emelte ki az állatokat a dolgok köréből.
A magyar jog mai napig sem ismeri el az állatok jogalanyiságát,
dolognak tekinti őket, így vagyon elleni bűncselekmények
tárgyai lehetnek. Dolognak minősülnek a vadállatok
is, de a tulajdonjogi kérdések meglehetősen bonyolultak.
Az élő vad főszabályként az állam tulajdonát képezi,
és az elejtéssel, elhullással, befogással kerül a vadászatra
jogosult tulajdonába. "Felmerül a kérdés, hogy van-e
az állami tulajdon deklarálásának bármilyen gyakorlati jogkövetkezménye
akkor, amikor az állam sohasem viselkedik tulajdonosként,
és minden, élő vaddal kapcsolatos jogkövetkezményt a vadászatra
jogosultra hárít. Ilyen például az élő vad által okozott
kár, de az élő vaddal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények
sértettje is a vadászatra jogosult."
És mi van azokkal az állatokkal, amelyekre még az állam sem
tart igényt?
|
|
| |
Senki dolga (res nullius) ...
A magát "állatvédelmi ombudsman"-nak tartó
Dr. Czerny Róbert az állatvédőr-képzés alatt három
állatcsoportot nevezett meg "senki dolga állatokként":
a galambok, az egerek meg a patkányok. Ezekre szerinte
senki nem tart igényt, még az állam sem, ezért aztán
nem is számíthatnak semmilyen védelemre. - Igaz ugyan,
hogy a kóbor kutyák, kóbor macskák, akiket
az állatvédők 99%-a próbál istápolni, menteni, e szerint
az álláspont szerint ugyancsak "senki dolga állatok"!
(Igaz, hogy ha a kiszabott határidő leteltéig nem
sikerül őket gazdához juttatni, akkor végük van...
az állam nem hajlandó tovább segíteni rajtuk.) Igaz
ugyan, hogy nemrégen még a házi galambokat (az utcán
élőket is) szent állatként tisztelte a keresztény
vallás (hiszen a harmadik isteni személy, a Szentlélek,
fehér galambban testesül meg!) |
|
|
|
Mindez rávilágít: az állatok tárgykörében
az egész magyar jogrendszer ellentmondásos! Lásd: "Btk.
4. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy ... gondatlanságból
elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra,
és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás,
amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény
szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti."
Mármost hogy' lehetne kimutatni, hogy egy-két vagy több állat
kínzása, elpusztítása az ország társadalmi, gazdasági, állami
rendjét sérti?! Ezek szerint - hacsak nem az állat gazdájáról
van szó, mint sértettről - semmi nem bűncselekmény, amit
állatok ellen követnek el?! - Valóban, a jelenlegi jogállás
szerint az állat az állatkínzásnak nem sértettje, mert
nem jogalany, nincsenek jogai, egyes jogászok szerint
az állatkínzásnak sértettje az egész társadalom
- de a Btk. 4.§. (2) szerint ez lehetetlen! - Egy 2015.
márciusában kelt beadványomra az Igazságügyi Minisztérium
miniszteri biztosa a következő érveléshez folyamodott: "Bár
a büntetőjog elismeri, hogy az állat érző élőlény, azonban
a Btk. 244.§-ában megfogalmazott állatkínzás bűncselekménynek
nem sértettje, hanem elkövetési tárgya az állat. A
jogalkotó a bűncselekmény alapesetében szándékosan nem a fizikai
fájdalom okozását jelölte meg elkövetési magatartásként, mivel
a büntetőjogi felelősséget nem az állatban elért érzethez,
eredményhez, hanem az elkövető magatartásához kívánta
kötni. Ezért fogalmilag is kizárt, hogy az állat sértettként
jelenjen meg a büntetőeljárásban." |
|
|
|
|
| |
Ezzel szemben az Ávtv. 3.§. 4. szerint: "4.
állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása,
vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód,
valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós
félelmet vagy egészségkárosodást okozhat..." Ezek szerint
nemcsak az Ávtv. és a Ptk., hanem az Ávtv. és a Btk., továbbá a
Ptk. és a Btk. között is ellentmondás feszül?!
Persze, az ÁLLATVÉDELEM, ÁLLATKÍNZÁS szempontjából az állatot dolognak
tekinteni, elképesztően ostoba anakronizmus, önellentmondás, hiszen
dolognak nincsenek érzései, dolgot nem lehet megkínozni! A
jelenlegi jogrendszer belső ellentmondásai eredményezik, hogy
az önmagában szinte kiváló állatvédelmi törvény, meg a Btk. 244.§,
nem képes érvényesülni! Mivel az állatkínzás cselekményének
az állat nem sértettje, mert sértett csak emberi személy lehet,
sőt jogi képviselője is csak emberi személynek lehet, tehát
az állatvédő, aki a kínzás tényét észlelte ill. feljelentést tett,
nem képviselője az állatnak, ennélfogva pl. panasztételi
joga sincsen, pótmagánvádló sem lehet. Így a feljelentést
bármi hazugsággal le lehet söpörni! Tágra nyílnak a kiskapuk
a korrupciónak. Ily módon az állatkínzás, állatkárosítás ügyek nagy
többsége még a bírósági szakaszba sem jut el.
- Mi olyan törvénymódosításokért harcolunk, amelyek lehetővé
teszik, hogy az állatkínzás bűncselekménye szempontjából az állatokra
(a fejlett tudatú gerinces állatokra) külön szabályozás álljon fenn,
az állat speciális jogalanynak minősüljön, mindazokkal a
jogokkal, amelyek egy emberi jogalanyt megilletnek. Az állatvédő
szervezet az állat jogi képviselője lehessen. -
Ha egyszer életbe lépne, hogy jogilag az állatok nem dolgok többé,
akkor nemcsak a jogászok közt, hanem általában az emberek közt is
megnőne a becsülete az állatoknak! Nagyobb horderejű dolognak tartom,
mint azt, mikor egy-egy állatfajt természetvédelmi szempontból védetté
nyilvánítanak. Az egész gerinces állatvilág válna ezzel védetté!
|
|
|
