Madárvédő                         
 
 



Az állatok nem dolgok




Jelenlegi jogrendünk az állatvédelem, állatkínzás jogi kezelése szempontjából annyira ellentmondásos, hogy az állatkínzás bűncselekményének elkövetői többnyire büntetlenül megúszhatják cselekményüket. Ez elsősorban azért történhet meg, mert a jogrendünk lehetővé teszi, hogy az állatokat nem bizonyos jogokkal bíró lénynek, nem speciális jogalanynak, hanem jogi dolognak kezeljék!



  Az Állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. tv.) preambulumában az áll, hogy "az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége... tehát úgy tűnik, minden rendben. Az indoklásban a törvény "alapja az a felismerés, hogy az erkölcs, a tudomány és a gazdaság követelményei az állatvédelem tekintetében is összeegyeztethetők". Azonban mivel egy törvény preambuluma nem "rendelkező jogszabály", ezért nem kötelező erejű. És sajnos a Ptk. (2013. évi V. tv.) IV. fej. A tulajdonjog tárgyai 5:14. §. (a dolog) (1) A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet.... (3) A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembe vételével kell alkalmazni." Ettől a két mondattól - mivel tulajdonjog tárgyai lehetnek! - válnak az állatok jogi dologgá! Elképesztő! Ugyan dolognak nincsenek érzelmei (sőt személyisége, mint az intelligens állatoknak), ennélfogva pl. nem lehet megkínozni, ennek ellenére a magyar jogrend az állatokat jogi dolognak tekinti!
Mit ír erről Hevér Tibor jogász A jogi dolog... – avagy a dologi jog morzsái a büntetőjogi dogmatikában c. disszertációjában? "Szerte a világon a jogtudomány és a jogszabályok szerint az állat: dolog, csak annyiban különbözik a tárgyaktól, hogy az állatvédelmi szabályokban rögzített elvárások alapján különleges védelmi rendelkezések alá esik. Ezzel azonban az állatok sehol sem kerültek ki a „dolog” kategóriájából, tehát nem nyertek jogalanyiságot sem... Elsőként az osztrák jogban jelentkezett a tendencia, hogy az állatok dologi jogi helyzetén jelentős változtatásokat eszközöltek. Az ABGB-ben 1988. július 1. napján lépett hatályba a 285a. §, amely kimondta, hogy „az állatok nem dolgok; őket külön törvény védi. A dolgokra vonatkozó szabályokat az állatokra csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben azokra eltérő szabályozás nem áll fenn.” Ez a szabályozás valójában nem határozza meg az állatok jogállását, azonban számos nemzetközi egyezménynek megfelelően védelemben részesíti őket azáltal, hogy speciális törvényi szabályozást irányoz elő rájuk..." A német BGB-be 1990-ben iktattak erősen hasonló szabályozást. A francia Code civil 1999-ben emelte ki az állatokat a dolgok köréből.
A magyar jog mai napig sem ismeri el az állatok jogalanyiságát, dolognak tekinti őket, így vagyon elleni bűncselekmények tárgyai lehetnek. Dolognak minősülnek a vadállatok is, de a tulajdonjogi kérdések meglehetősen bonyolultak. Az élő vad főszabályként az állam tulajdonát képezi, és az elejtéssel, elhullással, befogással kerül a vadászatra jogosult tulajdonába. "Felmerül a kérdés, hogy van-e az állami tulajdon deklarálásának bármilyen gyakorlati jogkövetkezménye akkor, amikor az állam sohasem viselkedik tulajdonosként, és minden, élő vaddal kapcsolatos jogkövetkezményt a vadászatra jogosultra hárít. Ilyen például az élő vad által okozott kár, de az élő vaddal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények sértettje is a vadászatra jogosult."
És mi van azokkal az állatokkal, amelyekre még az állam sem tart igényt?
 

 

  Senki dolga (res nullius) ... A magát "állatvédelmi ombudsman"-nak tartó Dr. Czerny Róbert az állatvédőr-képzés alatt három állatcsoportot nevezett meg "senki dolga állatokként": a galambok, az egerek meg a patkányok. Ezekre szerinte senki nem tart igényt, még az állam sem, ezért aztán nem is számíthatnak semmilyen védelemre. - Igaz ugyan, hogy a kóbor kutyák, kóbor macskák, akiket az állatvédők 99%-a próbál istápolni, menteni, e szerint az álláspont szerint ugyancsak "senki dolga állatok"! (Igaz, hogy ha a kiszabott határidő leteltéig nem sikerül őket gazdához juttatni, akkor végük van... az állam nem hajlandó tovább segíteni rajtuk.) Igaz ugyan, hogy nemrégen még a házi galambokat (az utcán élőket is) szent állatként tisztelte a keresztény vallás (hiszen a harmadik isteni személy, a Szentlélek, fehér galambban testesül meg!)

Mindez rávilágít: az állatok tárgykörében az egész magyar jogrendszer ellentmondásos! Lásd: "Btk. 4. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy ... gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
(2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti."
Mármost hogy' lehetne kimutatni, hogy egy-két vagy több állat kínzása, elpusztítása az ország társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti?! Ezek szerint - hacsak nem az állat gazdájáról van szó, mint sértettről - semmi nem bűncselekmény, amit állatok ellen követnek el?! - Valóban, a jelenlegi jogállás szerint az állat az állatkínzásnak nem sértettje, mert nem jogalany, nincsenek jogai, egyes jogászok szerint az állatkínzásnak sértettje az egész társadalom - de a Btk. 4.§. (2) szerint ez lehetetlen! - Egy 2015. márciusában kelt beadványomra az Igazságügyi Minisztérium miniszteri biztosa a következő érveléshez folyamodott: "Bár a büntetőjog elismeri, hogy az állat érző élőlény, azonban a Btk. 244.§-ában megfogalmazott állatkínzás bűncselekménynek nem sértettje, hanem elkövetési tárgya az állat. A jogalkotó a bűncselekmény alapesetében szándékosan nem a fizikai fájdalom okozását jelölte meg elkövetési magatartásként, mivel a büntetőjogi felelősséget nem az állatban elért érzethez, eredményhez, hanem az elkövető magatartásához kívánta kötni. Ezért fogalmilag is kizárt, hogy az állat sértettként jelenjen meg a büntetőeljárásban."
 
  Ezzel szemben az Ávtv. 3.§. 4. szerint: "4.  állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat..." Ezek szerint nemcsak az Ávtv. és a Ptk., hanem az Ávtv. és a Btk., továbbá a Ptk. és a Btk. között is ellentmondás feszül?!
Persze, az ÁLLATVÉDELEM, ÁLLATKÍNZÁS szempontjából az állatot dolognak tekinteni, elképesztően ostoba anakronizmus, önellentmondás, hiszen dolognak nincsenek érzései, dolgot nem lehet megkínozni! A jelenlegi jogrendszer belső ellentmondásai eredményezik, hogy az önmagában szinte kiváló állatvédelmi törvény, meg a Btk. 244.§, nem képes érvényesülni! Mivel az állatkínzás cselekményének  az állat nem sértettje, mert sértett csak emberi személy lehet, sőt jogi képviselője is csak emberi személynek lehet, tehát az állatvédő, aki a kínzás tényét észlelte ill. feljelentést tett, nem képviselője az állatnak, ennélfogva pl. panasztételi joga sincsen, pótmagánvádló sem lehet. Így a feljelentést bármi hazugsággal le lehet söpörni! Tágra nyílnak a kiskapuk a korrupciónak. Ily módon az állatkínzás, állatkárosítás ügyek nagy többsége még a bírósági szakaszba sem jut el.
- Mi olyan törvénymódosításokért harcolunk, amelyek lehetővé teszik, hogy az állatkínzás bűncselekménye szempontjából az állatokra (a fejlett tudatú gerinces állatokra) külön szabályozás álljon fenn, az állat speciális jogalanynak minősüljön, mindazokkal a jogokkal, amelyek egy emberi jogalanyt megilletnek. Az állatvédő szervezet az állat jogi képviselője lehessen. - Ha egyszer életbe lépne, hogy jogilag az állatok nem dolgok többé, akkor nemcsak a jogászok közt, hanem általában az emberek közt is megnőne a becsülete az állatoknak! Nagyobb horderejű dolognak tartom, mint azt, mikor egy-egy állatfajt természetvédelmi szempontból védetté nyilvánítanak. Az egész gerinces állatvilág válna ezzel védetté!

   
 
 
  Köszönjük adományait, amivel segíti munkánkat!
Copyright 2014: Columba Országos Madárvédő Egyesület